Egy éjszaka az Intersparban, avagy a megvilágosodás három órája

(POPAI Mesterkurzus az óbudai Intersparban)

- Tamás, nem kellene ezt a kocsit megemelni?

- Hogyan?

- Rakjuk raklapokra.

A raklapok megérkeztek, lerakjuk, együtt toljuk a Fiat 500-ast, a fiúk megemelik először elől, aztán hátul.
A derekam már egy hete fáj, fűkaszálás közben rosszul mozdultam, de nem mondhatom:

- fiúk én csak nézném…

Mindenki csinál valamit, mi emelünk, a lányok a kocsi alá tolják a raklapot.

- Legfeljebb holnap nem bírok kikelni az ágyból. Ez van.

- Egy, kettő, három…

Ez már nem megy, két raklapnál többet nem tudtunk a kocsi alá rakni. Ez nem olyan tökéletes, de az élet kompromisszum.
Amíg a kocsival küzdöttünk a másik két csoport felhasználta az összes kiegészítőt.
Sebaj megoldjuk mással.

- Petra! Van még ebből a zöld kockás terítőből?

- Tegyünk a paradicsomok közé fokhagymát, padlizsánt és cukkínit.

- Bor? Vörös bor?

- Micsoda isteni illata van a bazsalikomnak!

- Szerintem ez a grafika nagyon jó ide!

……

Lefényképezném a standot, álljatok ti is oda.

- Te, ez nagyon jó lett, de láttad a halas hűtőpultot?

- Megyek, megnézem.

…

- Fantasztikusan ötletes!

Éjjel 12 óra 10 perc csattan a kocsiajtó – érdekes éjszaka volt.

Reggel fél négykor arra ébredek, hogy a kutyánk nyalogatja az orromat. Itt az idő nincs mese, menni kell sétáltatni.

Felkelek az ágyból és belém villan; hoppá a derekam?

Semmi, nem érzem, elmúlt az egy hete tartó derékfájásom.

Lehet, hogy tényleg minden betegség pszichoszomatikus, és a tegnapi éjszaka meggyógyított.

Valami nagy teher leesett a vállamról?

A világ analógiákra épül, így az Intersparban történt standépítés is valamit jelképez.

Lehet így is társadalmat építeni?

Csendben, önjelölt vezetők nélkül, egymásra figyelve, egymást meghallgatva, a másik véleményét elfogadva, a tudás javát beleadva, mindenki a maga dolgát végezve, gyorsan, nagy előzetes tervek nélkül, fél szavakból megértve egymást.

A „népítélet” még hátra van (a következő két hétben a mérések döntik el, hogy amit csináltunk, azt a vásárlók, hogy fogadják), de ez mit sem von le a tegnap éjszakai megvilágosodásából; két tucat, egymást nem ismerő fiatalember tanár, egyetemista, marketingvezető, trade marketinges, ügynökségben dolgozó, kereskedő megmutatta, hogy kell ezt csinálni.

A POPAI Mesterkurzus lehet, hogy nem csak a marketingről szól?! A „tanulva tanítani” ars poétika az emberek közötti magatartásformák tanulását is segítheti?

Ezek szerint így is lehet „társadalmat építeni”, és ez optimizmussal tölt el. Köszönöm.

Dr. Réti István

Forma Display Kft.

Budapest, 2008.06.03.